Mivel.....
Mivel nemrég összeomlott a freeblog nekem is újra kellett indítanom a dolgokat, és hát.. elfelejtettem a jelszót. Már szinte feladtam amikor dobáltam ki a fölösleges papírokat, régi noteszeket és rátaláltam arra amiben leírtam az összes jelszavam...és igen, sikeresen bejutottam ide megint.
De tegnap kicsit megfáztam és ma másra nem is tudok gondolni csak az alvásra. Többek közt mert tegnap valamiért hajnali háromkor aludtam el.... agyaltam, mint ahogy ezt annak a kedves éjjel egykor sms-ező fiatalembernek jeleztem.
Van a fejemben pár bejegyzésre váró gondolat, és nem a fiatalokról.... mint ahogy ezt a most kitörölt kommentekben tapasztalgattam mint kritika. Már megtanultam, hogy nem változnak a dolgok, életszakaszok vannak, melyeket meg kell élni, használni egymást erre-arra, jóra-rosszra. Nem téma.... megszoktam. Lassan érzéketlen leszek irányukban, vagy ahogy kedvenc higgasztgatóm mondaná "szard le" (bocsánat a szóhasználatért, de ezt így kapom az arcomba).... és igen lassan szót fogadok, nem kell hogy érdekeljenek. Na nehogy kiderüljön hogy őket szidom, nem szó sincs róla, csak azt az életszakaszt élik meg ismétlődve amiben nekem egy időre szerepem van és aztán túl haladnak rajtam, nekem kellett megtanulnom azt, hogy ezt kezeljem...
Nézzünk egy kis zenét.....
:)
Jól van.............
Egyszerűen nem hiszem el, hogy mindig ugyanaz az ember ugrik a dolgaimra.......... miközben megjegyzem, semmi érintettsége nincs a dologban. De nem baj ha ugrik ugorjon, ha neki ez a jó! mosoly....
Az az alapprobléma, hogy nem is tudja már követni miről van szó!!!!!
Egy kis ízelítő.... nem neki, csak a miheztartás végett...
Nem utálom a pasikat, és nem utálom a fiatalokat se, még a fiatal pasikat sem...... De sziszifuszinak érzek némely dolgot.
Meg voltak e felvételik, van aki bekerült a művészet suliba, van aki nem...van akit csak addig érdekelt a személyem amíg ki nem derült lesz-e belőle művészeti sulis vagy nem....... sebaj, épp előző bejegyzésemben taglaltam, hogy kezdem megszokni, hogy használva vagyok. De egy régebbi beszélgetésre utalva azt gondolom nem csak egy út van a művészi pályához, és ha valakit csak ennyire érdekelt a dolog, akkor nem is baj, ha nem került be, illetve akkor nekem is kár volt energiát pazarolni rá. de ezt az ember az elején nem tudhatta.
Aztán, a héten megkérték a kezem, válaszoltam, de ez nem publikus egyenlőre.de még mindig nem utálom a férfiakat, és nem is fogom emiatt.... de hát ez van, ha netán sokat agyalok meg van az oka. És nem akarom a kommentelőt megbántani......
És mivel a karrierem nem csak a tanári pályámat fogja jelenteni, tettem lépéseket azügyben is, hogy több szálon mozoghassak, mert van még amire juthat energiám....... és találok benne majd sikerélményt. Most viszont mennem kell tényleg.... sok dolgom van, majd összeszedek valami értelmeset és felteszem ide..........
Hát........
Nem tűntem el csak alakultak a dolgok......... nem tudom magam meghazudtolni, van amit nem akarok teljesen feladni....
Tettem a dolgom, a hétköznapit, és beújítottam egy kis mást is. De a java a hétvégén lesz. A barátaim közt van aki hirtelen tűnt el és van aki szép lassan elpárolog. Nem baj, és ez az ő dolga.... mostanában megfogadtam valaki tanácsát, és átalakítottam a kötődéseimet.
Például nem fogom nálam jóval fiatalabbakra pazarolni az energiámat, mert hiteltelen vagyok számukra, miközben a velem egyidősek értékelik a dolgaimat, pláne azok akik régóta ismernek és tudják honnan-hova építgettem a dolgaim. Ráadásul az tipikus férfitulajdonság is megjelent a dologban, hogy "megszereztem, megvan, akkor minek öljek bele energiát". Vagyok velük, de azt hiszem nem kell most már igazolgatnom magam, mert úgy döntöttem átalakítom azt a bizonyos fontossági rangsort.
De nem leszek az a karrierista típus, csak nem is akarok már közelebb engedni embereket, van elég barát, és lesz ezentúl egy csomó ismerős is majd.... ami eddig is rengeteg volt, csak hát én voltam a bolond, hogy azt feltételeztem másoknál is azok érvényesek a barátságra, ami nálam....De tényleg nincs baj... sokat festek, fotózok...és lázadozok.....
#127
Végül is meddig él egy kapcsolat? Házasság vagy barátság - mindegy. (...) Ameddig úton vannak. Amíg még tartanak valahonnét valahová. Amikor már csak önmagukat ismétlik, végszavaik vannak, monológok hangzanak el, amelyek a beszélgetést helyettesítik, akkor véget ért....
Popper Péter
kicsi idő
Jutott idő egy kis rendrakásra... itt-ott.
Elkezdtem egy másik féle valamicsodát, ami inkább egyfajta munka, műhelymunka. Persze lehetne mondani azt, hogy minek veszek a vállamra megint valamit ami csak az időmet osztja még jobban szét. Nos azért mert keresem a szórakozás más fajtáját. Sajnos a barátaim nem annyira érnek rá, hogy jusson idő beszélgetésre, vagyis inkább olyan okosabb beszélgetésre. Mostanában az elmesélem mi történt velem mióta nem találkoztunk dolognál nagyjából leragadunk. Én pedig szeretnék a világ dolgairól, művészetekről, pszichológiáról, filozófiáról, meg minden más kicsit intellektuálisabb mondanivalójú dolgokról is beszélni.
Mivel az elmúlt időszakban többen is tudtomra adták, hogy én csak annyira férek bele az időbe, amennyire, léptem. Ettől úgymond ők nem vesztek el, vagyis egyféleképpen igen.... de ez az ő dolguk, én igyekeztem mindig figyelni rájuk, és időt szakítani, de hát azt látom ez nem működik így majd. Sajnos tudom nekem nagy az igényem, és azt gondolom nem kell nekem erőltetni dolgokat, keresek olyan időtöltést ahol a velem "egyívásúakkal" egy érdeklődésűekkel tudok kommunikálni, találkozni, sörözgetni, koncertekre járni. És ahogy az egyik régi barát mondta a pénz nagy akadály, vicces, de nem fog plusz kiadásba kerülni az új történés. És a művészeti munkám is kizökken végre a "tanári" effektusból, társakat és rokonlelkeket találtam.
Tehát, mivel ma kitöröltem a kommenteket, üzenem a hahaha címen üzengető nevetgélőnek, hogy nincs ok a nevetésre, minden marad a régiekkel a "régiben", csak én lépek végre, ahogy ő is felhívta rá a figyelmemet...
Meg van a nyári tábor helyszíne, időpontot még egyeztetek azokkal akik szeretnének jönni, a létszám maximálva van, tehát meghívásos a dolog. Az ár igen kedvező, és a táj gyönyörű.... Tudom minden rendben lesz. És mivel igencsak rákattantam a festésre, biz' festeni fogunk sokat ott....
A hosszú hétvégén is ezt tervezem, egy kis kiruccanás ugyan tervben van, na jó kettő, de megoldom. Remélem az ígért jó idő is megérkezik végre.
A festményeim nagyon jól alakulnak, az egyetemen a rangsor második helyéről év végén tuti feljebb lépek. Látom magam körül a többieket. Meg vagyok őrülve, és beindultam miután felhívták rá a figyelmemet, hogy nem olvastam el rendesen a listát a követelményekről. Igaz. Aztán elolvastam. az egyéniség megjelenése a képek komponálásában színvilágában, témaválasztásában, kivitelezésében szempont az értékelésnél. És mivel a színtan az erősségem, és a színkezelésem egyedi lett azt hiszem most év végén megnyerem a versenyt. Vagy legalábbis nagyon akarom.... :)) Mégiscsak festő lehetnék majd....
Áááá... lejárt a mosógép, megyek teregetni....
ami jó, az jó
mosolygás
Ja..........elfelejtettem mondani: felvettek!!!!!!!!!!
.....
|
Egyszer azt hallottam, hogy a barátok olyanok, mint a tükrök. Az ember - kisebb-nagyobb mértékben - azokhoz vonzódik, akikben a saját személyiségjegyei tükröződnek vissza. Ugyanígy van az ellenségeinkkel is. És az én tükreim? Minél jobban nézegetem őket, annál inkább elvarázsolt kastélyban érzem magam. |
||
| Nick Sagan | ||
Nem vertem meg senkit :)
Tanultam egész nap, tehát miután felhúztam magam a színtanon, megrajzoltam azt a profilt, természetesen férfiprofilt. Aztán festeni készültem, de mégse... tehát egy fél pohár bort lehajtottam, tévéztem, és addigra eljutottam oda, hogy elővettem megint a könyvet... Színtan... mint egy feneketlen gödör... mindig van mit tanulni. Amúgy is ráérne a félév végére, de ez most érdekelt. Úgyis a jövő héten tudom csak meg, hogy miből kell előadást tartanom az egyetemen... arra majd készülhetek, ugyanis az a fránya megfelelési kényszer. Főleg ha az ember tanára egy régi ismerőse nem lehet link a dolog.
Most megyek filmet nézni, aztán jönnek a dolgos hétköznapok. Ez is vicces. ma felhívott valaki, akivel ritkán beszélek, és amikor elmondtam neki a napjaim kiakadva rákérdezett: "mit csinálsz?"
Hát dolgozom, és tanulok... de ennyit? kérdezte... mondtam neki, hogy semmi baj, csak fel kell venni a ritmust.
Azt mondta hülye vagyok... nem tudok mit mondani... igen az...
Lehet, hogy mégis inkább aludnom kellene...
Színtan
A világ eléggé hímsovinisztának tűnik....de sebaj. Lássuk mi is amit itt most kiemelnék.
"Charles Blanc szerint: A rajzolat és a szín egyesülésére van szükség ahhoz, hogy egy festmény szülessék, mint ahogyan a férfi és a nő egyesülésére volt szükség, hogy létrejöjjön az emberiség, a rajzolatnak azonban meg kell őriznie elsőbbségét a színnel szemben. Máskülönben a festmény a vesztébe rohan: úgy kárhozik el a szín által, ahogyan az emberiség Éva által."
Ez Arnheim könyvében van.
Nos.... érdekes és kissé túlhaladott a kijelentés... az a fránya Éva, bűnbe csábította a férfit... azt az erős jellemet, a tökéletest, aki az első, aki az okosabb aki a csúcs.... Azt bűnbe lehet csábítani???? Azt a határozott erős jellemet?
Hajaj... én mint gyenge másodsorban létező, gonosz némber azt mondom, megérdemli. Ha én ezt mint nő megteszem vele én gonosz vagyok... de mi is ő?????
Ez a bejegyzés az alak, és a szín rangsoráról, preferenciájáról szóló fejezet egy kiemelése.... és mindamellett sok mindenben igazat adok az alak-szín viszonylatról olvasottakkal... de hát ez egy fura hasonlat... és felébreszti bennem a virtust. Nem a feministát, hangsúlyozom!!!
Mint ahogy az idézet elején ott is van, a két fél egyesülése, mondhatni egyenlő részben kivett tevékenysége, és most nem megyek bele a méret, a forma, az intenzitás stb. mértékének taglalásába...
De a bűn, ami a nőnek van tulajdonítva... igaz kigyó, stb... volt a történetben.
És a jellemről alkotott véleményem pedig szintén volt már korábban taglalva... megyek megverek valakit!!!!!!!!!! MOSOLY!!!!!!
Egy kávéházi nap.....
Tény, hogy jó volt a tegnapi nap.... de már a vonaton Pest felé elgondolkoztam magamon. Hogy is történt meg, hogy érdektelenné váltam bizonyos dolgok iránt?
Nem a fájdalom hiányzik, hanem a szeretet ami megelőzte a fájdalmas napokat.
Elmúlt mindegyik....
Magyarázni próbáltam egy korábbi bejegyzést a rózsa szirmával kapcsolatban... vajon akkor hal meg egy érzés amikor hirtelen fájdalmasan szembesülünk vele hogy vége, vagy akkor amikor a hiányát jelző fájdalom is elmúlik, vagy maga a hiány sem lesz már?
Az üresség ami megjelenik azzal az emberrel szemben akit valamikor kedveltünk, aztán haragudtunk rá, majd szomorúak lettünk miatta, hiányozott is közben.. aztán semmi... aztán már napokig nem is jut eszünkbe.
Azt fejtegettem, hogy nem akarok ilyen lenni, ilyen ürességgel teli ember... nem a fájdalom kell, hanem sok mosollyal teli szeretet, de persze tudom mindenféle érzés kell az életben, akkor teljes a dolog...
Azt hiszem nem voltam elég érthető, és nem is baj... hisz nem értünk vele sem sok mindenben egyet, sőt azt látom igencsak távolodó a kapcsolatunk, és igen, vele kapcsolatban is érzem a virág szirmának helyzetét. De nem baj, hisz tudomásul vettem, hogy hiánypotlónak megfelelő vagyok.Persze nem írtam le mint barátot, csak hát.... nem egy az értékrendünk és ez ki fog majd egyre jobban szélesedni, és egyre nehezebb lesz. Majd meglátjuk, hisz mondtam is, mostantól én leszek a passzív, aki hagyja magát, hisz évekig mozgattam a kettőnk dolgát... most egyszerűen csak várok, és hagyom a dolgokat zajlani, ha úgy tetszik nem teszek bele már, csak kiveszek belőle. És ez szemétségnek tűnhet, de másként most részemről nem megy, ha pedig a másik félnek nem felel meg, ellene nem tudok tenni, mint ez kiderült a nyáron is másnál. tehát nem is kapálódzom.
Mindamellett a nap másik jó pillanata az volt amikor a másik beszélgetőpartnerem pedig kimondta egy kapcsolata összegzéseként, hogy nagyon nehéz kapcsolatot fenntartani... és ez nem csak szerelmi kapcsolatra vonatkozott. És igen... én mióta taglalom ezt, de az jön le, hogy nekem magasak az elvárásaim... szerintem nem.
Pedig valójában ha az ember felveszi a ritmust és megtanul kevésbé önző lenni, akkor sokkal több öröme lesz egy bármiféle kapcsolatban, és nem is érzi, hogy az megerőltető lenne, hisz a sok mosoly feledteti a nehézségeket. De sajnos sokan lusták, szeretnek benne lenni dolgokban és szeretik ha őket szeretik...de tenni érte csak minimálisat.... hát igen.
Mindamellett nem éreztem kifejtettnek a testi vagy szellemi örömök rangsorának taglalását a beszélgetés során. Ha eszembe jut, most is elnevetem magam. Sose mondanám, hogy nincs szükség a testi örömökre, de akkor sajnos csak egy alacsonyabb szinten mozgó dologról van szó, az én értékrendemben. Az ember lelke, mint ez ki is lett mondva, mármint hogy van, igenis keresi a szellemi örömöket, és majd ha elmúlik a fiatalos hevület, rá fognak jönni, hogy a szellemi élvezetek tudnak olyan jók, és jobbak is lenni, mint egy-egy jó "dugás" mondjuk.... Bocsánat a vulgaritásért de hatás kedvéért most ezt kellett.
És itt most meg lehetne engem keményen támadni, tuti kapok is majd az arcomra, de nem baj.... hisz magánügyeket úgyse fogok soha kitárgyalni, így eleve vesztes ez a téma részemről...
Szóval klassz nap volt, nagyon jó beszélgetéssel, négyszemközt és hármasban is. És nem kellett hozzá alkohol sem.
Remélem lesz majd máskor is, hisz azt hiszem hiába vagyok dilis bölcsész, és igen, nekem nem számít a karrier, ha egy-egy barátról van szó, és talán szórakoztató is vagyok, és tuti, hogy vitatkozni pedig nagyon jól tudok....
Azért a karrier dolognál kicsit fennakadtam.... mi is az a karrier????
Ez egy akkora csalódás volt részemről... azért szakítani barátokkal mert építgetem a karrierem... nem én... hihetetlen a butaság némely intelligensnek tűnő emberben. Hihetetlen csalódás.
Az ilyen ember tök mindegy mennyit tanul, mennyire lesz "sikeres", nincs akivel mosolyogjon ezen, hisz körülötte is bármi áron karriert építő, egymást ezen célra használó emberek lesznek... és ott szeretetről szó sincs... csak használják egymást hogy a karrierlétrán feljussanak a csúcsra, ott megállhassanak egyedül és körülnézhessenek boldogan. Fenn van... és?????? Ha akkor ő azt hiszi barátai vannak.... na persze.
Sokszor jut eszembe a meleg bolyhos mese, melyet egy egyetemi tanáromtól kaptam... és a hideg szúrósok.... na jó... most még van más dolgom, majd holnap a többi....
És mivel sokat hallgatom mostanában:
Na igen.....
A hétvége óta akkorákat mosolygok. Az a baj, hogy csak azt tudom mondogatni, hogy igen, igen, igen.....
Igen, megint igazam volt, van... tudom, hogy még ez egy folyamat, és a vége számomra már látható és, meg van... csak az lenne már jó, ha én is bekapcsolódhatnék a játékmenetbe.
Ugyanis, most az a feladatom, hogy várjak, és ez uuuuuuuuuuuncsi..... miközben a menet folyik. Az a baj a társasjátékokkal, és velem, ha valaki sokat gondolkozik a következő lépésen és közben nagyon unatkozom, és van amikor meg is unom....
De hozzájutottam egy olyan információhoz ami miatt kiderült a játék vége.... (ez a játék szempontjából mindegy, és aki a hírt hozta nem is tudja mit mondott akkor) tehát jó........ játszunk az élvezetért, ne a nyerésért! Nem a nyereményért.... azt akármi is lesz nem én kapom, mert nekem már meg van.... az azé lehet aki ebben a játékban veszít....
Tudom dilis bejegyzés ez, de az akinek szól érti, és ha érti akkor... Most te lépsz :)))) !!!!
De hajrá! Le a gyávasággal.... éljenek a kamikázék... és veszítsenek, vagy nyerjenek!!!!!! De lépjenek már mert uuuuuuuuncsi a várakozás!!!!
Feladatok
http://bookart.freeblog.hu/
book art
Gábornak
S halott-e már a perdülő szirom,
ha hullni kezd?
vagy csak akkor hal meg,
ha földet ér?
Radnóti Miklós
Az igazság
Én nem ragaszkodom hozzá, hogy igazam legyen, de gyakran van az... sőt, előre tudom biztosan hogy az lesz... de már nem is nagyon érdekel, mert többeknek fáj amiket mondok, és nem szeretik ha igazam, van, mert nem szeretik kimondani, hogy igen, jól mondtad....
A múlt héten két férfiismerősömmel arról beszélgettem, hogy kinek a felesége mennyire szenzitív, és mennyire sok mindent előre lát, megérez, vagy lehetne ezt sokféleképpen fogalmazni.. a lényeg, hogy belátták adni kell ezekre az előrelátásokra, mert ha a hatodik érzék, ha a bölcsesség, ha valami más misztikus dolog ami vezérli a nők előrelátó képességét, meg kell hallgatni és figyelni kellene rá... Aki ragaszkodik hozzá, hogy hülyeség csak a maga hiúságában kavarog... "nehogy már másnak legyen igaza"... és utólag meg aztán pláne nehéz a férfinépségnek kimondani...
Fejet hajtani valaki előtt nehéz, de meg kell tenni... én is megteszem a jövő hétvégén valakinek akit szeretek, és szeretném ha megmaradna a barátság, és nem ráhagyom majd a dolgokat, hanem elmondom az én véleményem... és nem kell egyezni ha nincs benne igazság...
A jellemről alkotott véleményem is itt van ebben a dologban. Nem attól jellemes valaki, hogy köti az ebet a karóhoz, hanem ha felismeri mikor tesz jót és mikor hiteles... aki folyamatosan vált, és feladja a véleményét és ezt még be sem vallja, az valahol nekem nem jellemes... fel lehet adni elveket, de akkor azt kell mondjam azok nem igazi elvek voltak...
Jól van... most fejeztem be egy hosszas beszélgetést valakivel.... és ez szinte csak valami kis szösszenet belőle, de nem is baj...
Mindenesetre az Elvek csapodár természete című Mérő könyvet ajánlom mindenkinek.. azzal az ominózus 2 forintos dologgal együtt.. vajon ki a kurva, és ki nem az... ki adja fel az elveit és ki nem... egy kétforintosért....és kinek éri meg és kinek nem....
Ja...és ezt kell most ide írnom még mint üzenet.... Nem mindegy hogy a farok csóválja-e a kutyát....
Mi a jó a hétvégében?
Hát az hogy fekhet az ember az ágyban magas lázzal, és betegen. Nehogy a munkából hiányozzon.
Azért ma még eltöltöttem pár órát a barátaimmal Pesten beszélgetve, de már akkor tudtam, hogy jön a baj... és most megyek is dunsztolni magam.
Vegyük úgy, hogy ez egy válasz...
"Olvasott egy sci-fi elbeszélést, amiben a kozmosz valamennyi csillagára, bolygójára kompútert szereltek, és azokat lézerrel összekötötték. Azután feltették a kérdést:
-Létezik Isten?
- Most már létezik! - felelte a technika.
Na és? - gondolta Izashan. - Akkor mi van?
Ennyire cinikus dög volt. De abból nem engedett, hogy amennyire az embernek nincs szüksége Istenre, annál inkább szüksége van istenhitre, Isten létezésének illúziójára. Puff neki!
Az emberiségnek rossz szülei voltak. Hatalmaskodó törzsfőnökök, kegyetlen kánok, erőszakos fejedelmek, őrült királyok és császárok, ravasz és mégis rövidlátó politikusok. Férfiak, nők, egyre megy. Rossz szülő hatalmában élni iszonyú, alig elviselhető, deprimál, és főként megakadályozza hogy a gyerek a szó valódi értelmében felnőtté váljon. Az emberiség infantilis maradt - gondolta Izashan -, tömegesen, mítoszokkal, jelszavakkal, csábító ígéretekkel manipulálható. Legfeljebb - remegő végbéllel - néhány igazi vagy elképzelt felnőtt utánzójává válik. Felnőtt testében egy szellemi és erkölcsi fogyatékos ember él. Az ember felnőttségét az jelenti, hogy istenné válik. De nem túl korán, éretlenül, mint az Édenkertben, a Sátán siettetésére. Ezért kell istenkép. Legyetek szentek, mert én is szent vagyok.
Nem lehet meg a retardált emberiség egy jó apa egy jó anya nélkül. aki életformát és erkölcsöt ír elő, aki szeret, óv, gondoskodik, jutalmaz, szülői jóindulattal büntet is, ha kell, igazságos és megcsillantja a lehetőséget, hogy az élet örök, a halál csak látszat, ruhaváltás, kozmikus utazás, gyermeki nem-tudás mumusa. És néha nagyritkán eljönnek segíteni. Buddha, Mahávíra, Mózes, Jézus és Mohamed, Szókratész, Platon meg Arisztotelész...ezer éveket kaptak a sorstól. mégis, csak üres egekbe hajbókoló rítusok maradtak utánuk. És gyűlölet vegy szeretet nevében megöltek milliárdjai.
Igen, a siettetés ördöge! Robert Graves, a Jézus király című regényében felidéz egy apokrif legendát Jézus sivatagban töltött negyven napjáról. Nem először hivatkozom rá, de tökéletesen ideillik.
Jézus egy nagy kört húzott maga köré a homokba és két átlóval négy részre osztotta. Az egyikbe beleült és meditált. Tíz nap múlva egy sárkány ugrott le az égből, és vadul nekitámadt Jézusnak. de nem férhetett hozzá, mert az átló beszorította. Jézus felismerte, hogy ez a Hatalomvágy sárkánya, és szembenézett vele. S tíz nap után a sárkány megszelidült, és nem támadta többé. A huszadik napon dühödt kecskebak ugrott be egy másik háromszögbe. Jézus felismerte, hogy ez a kéjvágy Kecskebakja, és szembenézett vele, amíg meg nem szelidült.
A harmincadik napon egy üvöltő oroszlán érkezett. Őt sem engedték az átlók Jézushoz férni, aki felismerte, hogy ez a Harag Oroszlánja, és addig nézte, amíg szelíden lekuporodott.
Akkor Jézus kilépett a körből, és visszaindult Jeruzsálem felé. De amikor visszanézett, megdöbbenve látta, hogy egész idő alatt egy hófehér bika hevert mellette, és ő nem vette észre. Hívta, de a bika nem engedelmeskedett neki, hanem elment másfelé. Jézust erős szorongás kerítette a hatalmába.
Amikor a golgotára cipelte a keresztjét, érezte egy szúrós, erős pillantás erejét. A bámészkodók között ott állt ő, a nagy női ellenfele, az Isten szelleme ellen küzdő boszsorkány. S halkan mondta:
- Nem vetted észre a fehér bikát. A siettetés fehér bikáját. siettetted a megváltást. ezért indulsz most a halálba.
Hogyan van ez? - kérdezte Izashan a lakatlan egektől. Mi siető emberek siető Istent hozunk létre? Aki sietett a teremtéssel, sietett az özönvízzel, és most is siet, hogy a második emberiséget minél hamarabb kárhozatba taszítsa... a tudósok Isten sietését egyre fokozódó gyorsulásnak nevezik. Látják, hogy nemcsak az emberi tevékenység - a közlekedés, az információ, a technika és politika stb. - gyorsul, hanem a természeti és társadalmi mozgások is. Gyorsabban jön el a serdülés, a rák, gyorsabban jelennek meg új betegségek, évekkel gyorsul fel az egzisztenciális érés, gyorsabban pusztulnak el világbirodalmak - már egy emberöltő alatt széthullik néhány. Gyorsabban lehet beavatást kapni valamilyen gyorsan csalódást okozó szelleminek nevezett műhelyben. Gyorsabban mennek tönkre az emberi kapcsolatok, a házasságok, a szerelmek. A kommunizmus is túlságosan sietve akarta megteremteni a földi paradicsomot, a fasizmus is az ezeréves birodalmat, a globalizáció a saját egyeduralmát. válságról beszélünk.
De vajon a gyökerek táján gazdasági vagy szellemi válságról van-e szó? Nem az európai kultúra hanyatlásából indul ki a mostani válság? Nem az idézi elő, hogy a világ kulturális és tudományos központja most szemmel láthatóan visszaindul Kelet felé, ahonnét érkezett?"
Popper Péter Sárkányok barlangja
Morgok állandóan a mai fiatalságról... de kedvelem őket. És valahogy zavar, hogy sok mindent elmondok nekik, mesélve igyekszem "tanitgatni" őket... De hiába. Lassan rájövök nem tudok semmit se, hisz nem értem őket, nem értem a sietésüket. amikor én mondom, hogy elértéktelenedett az emberi kapcsolat, hogy simán kidobunk embereket mert "kellemetlenkednek" nekünk, akkor valami ilyesmire gondolok. sietnek boldogok, gondtalanok lenni. egyre kevesebb az érzelmi skála, vagy jó valami, vagy rossz. A rossz nem kell, a jó jöhet.
Sokféle magyarázatot hallottam már ezügyben és értem én a dolgot. És igen elértéktelenedtek az "öregek" is, hisz már nem tudják a felgyorsult tempót követni, lemaradnak valahol félúton. Én is... lemaradtam már rég tudom.
És már továbbolvastam könyvet és volt egy éjszaka amikor szörnyű álmaim voltak és arra ébredtem hogy álmomban zokogok. Semmi megfogható nem volt ebben csak az érzés, hogy látszatszeretettel van tele az élet, hogyha valakinek azt mondom én nagy felelősséggel élek meg egy barátságot, egy szeretetet mennyire nem jelent már semmit sokaknak.
A múlt nyár döbbenetes élménye most magyarázatra talált bennem. sokáig lehet álarcokkal létezni, szeretetet hazudni, és mekkora nagy erő kellene ahhoz, hogy valóban szeressünk. Egyszer nemrég volt egy szörnyű rossz hónapom amikor többen is kimondták micsoda erő lakozhat bennem. Van is nincs is. Vannak gyengéim, és vannak erősségeim, majd tanulom az életet. Megtanulok nem érezni annyit, hisz magamat védem vele. Vagy csak egyszerűen nem kiadni magam, hisz mennyire könnyedén vissza lehet élni vele. De hát mi is lehet akkor belőlem, nem barát az biztos... hisz a barátnak ki kellene adni magam teljes szívvel, bizalommal... ez nem feltétel, csak egy variáció, amit én gondolok a barátságról... én aki nem veszem észre, hogy manapság egyik napról, a másikra születnek nagy barátságok, nagy szerelmek, és tűnnek is el...
De erről kár is beszélni, nem hajtom ugyanazt az imamalmot újra. Véget is ért a Quimby lemez, tehát végzek mára az írogatással... jöhet az olvasás :))...
És hogy ez hogy illik ide..... ide illik... nekem: (aki nem érti kérdezze meg!!)
Nagy-nagy hála érte!!!!!!!
http://www.youtube.com/lifeinaday
Kevés ilyen jó élmény éri az embert.
Sóhaj....
"És ez a legfurcsább, a semmi,
Hogy lehet többé sose lenni,
Ez a legfélelmetesebb.
Végső lakójául agyamnak
A nagy csodálkozás marad csak,
Hogy voltam, és hogy nem leszek."
Szabó Lőrinc
